Bukovits Károly

Bukovits Károly 57 éves

12 évvel ezelőtt vették észre, hogy beteg a szívem, akkor kerültem a GOKI-ba. Nagyon sok alkalommal kellett ebben a kórházban feküdnöm, a leghosszabb idő, amit ágyban töltöttem, az akkor volt, amikor a harmadik szívemre vártam. 9 hónapon keresztül nem tudtam felkelni, az én lakásom egy légpárnás ágy volt, a konyhám az éjjeliszekrény. Teljes kiszolgálást kaptam, hisz meg volt tiltva a legkisebb mozgás is. Ezalatt a hosszú idő alatt szinte családommá váltak a GOKI dolgozói. Kivétel nélkül, a liftes nénitől, a karbantartókon keresztül más osztályok munkatársai naponta látogattak. Ilyen hosszú idő alatt egyszer sem kaptam el fertőzést, a szokásos kanülök cseréjén kívül műs bajom nem is volt. Amikor lelkileg mélyponton voltam, akkor biztattak, beszélgettek velem, felvidítottak, hoztak nekem házi süteményeket, gyümölcsöt, bármit, amit megkívántam. Sokszor meglátogattak transzplantált barátaim, és én is sokszor adtam olyan betegeknek tanácsokat, akik még a nagy beavatkozás előtt álltak. Mi transzplantáltak egy igazi család vagyunk, figyelünk a másikra, megosztjuk életünk örömeit is egymással. Sokszor azt vettem észre, hogy én magam is gyógyító lehetek, hiszen a nővérkék többször mesélték el gondjaikat, bánataikat, örömeiket. Mindenkiről tudok mindent. Nagyon jó csapat dolgozik a beteg emberekért a GOKI-ban. Én is mindig hálás szívvel gondolok rájuk és tudom, ők sem fognak sosem elfelejteni engem. Együtt küzdöttünk, értem. Mostanában nagyon jó egészségnek örvendek, sokat vagyok a kis horgásztómnál, és ami a legfontosabb, hogy újra tudok dolgozni.